2021 Február 4

Februári könyvajánló

Annie Bell: Eat to Save the Planet

Egyszerű, csábító, környezetbarát receptek, amelyek támogatják a környezetet és nem érezzük úgy, hogy kimaradunk valamiből.

Ha folytatódik az, ahogy globálisan táplálkozunk, akkor a világot fenyegeti annak a veszélye, hogy nem teljesíti az ENSZ fenntartható fejlődési céljait és a párizsi éghajlatvédelmi egyezményt. A szélsőséges időjárási viszonyoktól kezdve az ausztráliai vad tüzeken át nem csoda, hogy egyre többen aggódunk az étkezési szokásaink környezeti hatása miatt.

Annie Bell, a Mail on Sunday YOU magazin díjnyertes receptírója és regisztrált táplálkozási szakembere. Az Eat to Save the Planet című könyv egyszerű és családbarát receptjei a Planetary Health Diet ajánlásait követik, amelyet egy nemzetközi tudóscsoport írt. Ez a flexitárius étrend olyan egyszerű, könnyen hozzáférhető és csábító, hogy aligha fogja elhinni, hogy étkezésével segít megmenteni a bolygót.

A Planetary Health Diet alappillérei a növényi eredetű ételek és bár ezek az összetevők központi szerepet játszanak az ajánlásokban, az étrend nem vegetáriánus vagy vegán.  A könyv receptjei szerény mennyiségű tenger gyümölcseit és baromfit tartalmaznak, kis mennyiségű vörös hús opcionális - ezáltal az evés új megközelítése mindenki számára elérhető és reális.

Legyen szó spenótról, dióról és kecskesajtos pitéről, báránnyal és hajdinával töltött padlizsánról vagy karfiolról, lencséről és vízitorma rizottóról, ezek a megnyugtató, dús és ízletes ételek gyorsan a konyhád napi kedvencévé válnak.

Rutger Bregman: Emberiség - Mégis jobbak lennénk, mint hittük? 

Rutger Bregman holland történész-író nemzetközi bestsellere új szemszögből mutatja be az emberi történelem elmúlt 200 ezer évét.

Nagy gondolkodóink az ókortól napjainkig szinte mind arra tanítanak, hogy az ember természettől fogva rossz, és elsősorban az önérdek vezérli. Ez a meggyőződés mélyen gyökeret vert a nyugati kultúrában: ugyanúgy tükröződik az újságok szalagcímeiben, mint az életünket szabályozó törvényekben.

De lehet, hogy mégsem igaz?

Az Emberiség számos példát hoz arra, hogy valójában jobban hajlunk az együttműködésre, mint a versengésre. A Legyek ura és a híres stanfordi börtönkísérlet valódi története, Mandela kiegyezése az apartheid híveivel, az ellenségek között szövődő frontbarátságok mind igazolják, hogy az ember eredendően jó, barátságos lény. Hogy ennek épp az ellenkezőjét hitették el velünk, súlyos következményekkel járt: ha a legrosszabbat feltételezzük, tényleg a legrosszabbat hozzuk ki egymásból a politikában és az élet más területein. Ha viszont hiszünk az emberi jóságban és önzetlenségben, azzal lehetőséget teremthetünk társadalmunk radikális átalakítására.

„Bregman érveire támaszkodva valódi emberi értékek mentén kellene átalakítanunk az intézményeinket és a törvényeinket.”

The New Yorker

libri.hu

Háy János: Ne haragudj, véletlen volt

Kedves olvasó, Háy János könyve ez, és róla magáról, Háy Jánosról szól. Nem a világról, hanem annak csak egy kicsiny darabjáról, úgymond, amelynek működéséért ő és csakis ő felel.
Az persze, hogy ebben a szövegben saját magáról árul el Háy János mindennap valamit, megtévesztő is lehet. Járványnapló, ötlik föl benned talán a szó. És hogy a napló személyes, ha pedig személyes, akkor - gondolhatnád - még sokkal inkább a szerzőjéről szól, mint azok a könyvek, amelyeknek egyik szereplőjét sem hívják úgy, ahogyan a szerzőt valójában hívják. Az a szerző tehát, aki ezt a könyvet írta, és akinek ráadásul a foglalkozása is téma most, a saját nevében kínál betekintést az életébe és a gondolataiba, ha igaz. Most, most! Amikor. Hiszen rendkívüli helyzet, sőt korszakhatár ez, ami után semmi sem mehet majd már úgy, olyan hibásan, olyan vacakul, ahogyan eddig ment. Az ország, a világ. És hogy az író megmondja most nemcsak azt, hogy mit főzött tegnap, és máma mit fog, hanem azt is, hogy szerinte hogyan lesz eztán. A vírus utáni jövőben, ha majd.  Ha igaz.  Csakhogy ez nem biztos. Ennek a könyvnek a szerzője ugyanis nem szeretné megmondani, hogy majd mi lesz. Talán változik valami, aztán mégse. Neki azonban elsősorban nem a világgal van dolga, hanem a világ kicsiny darabjával. Arról kell pontosan tudósítania annak, aki ír, tehát (tehát) igazat mond. Nem a felszínről, nem a hírekről, nem a kilátásokról, nem is a vírusról. Hacsak úgy nem, hogy vajon mi volna az? Istenbizonyíték? Ellenség? Kinek-minek az ügynöke?  Az mindenesetre, aki ezt a könyvet írta, igazat mond. Rólad, kedves olvasó, azaz magáról persze. Persze hogy magáról. Arról is, hogy mit álmodott, és hogy álmában azt kéri tőle valaki, aki valójában nincs már, hogy ne haragudjon. 

Gát János: Csillapíthatatlanul szomjazzák a végtelent - Beszélgetések Reigl Judittal - egy festő (ön)életrajza

Az idén elhunyt Reigl Judit (1923-2020), a 20. század egyik kiemelkedő festője, saját szavaival "olyan nő volt, aki úgy gondolkodott és festett, mint egy férfi, noha tudta, hogy mindig mindenki egyszerre mind a kettő". Reigl sosem vette tudomásul a határokat. 1950-ben a vakmerő és öntörvényű pályakezdő az aknamezőkön át hagyta el Magyarországot. Párizsban telepedett le, de élete végéig tudatosan a "senki földjén" maradt. Reiglt nem érdekelték, ezért nem is érinthették az avantgárd belharcai. Festészetét tízévenként megújítva - a vászon mindkét oldalára festve és ezzel túllépve a modernizmus "egyoldalúságán" - ő lett az, akinek végül is sikerült feloldania az ellentétet az absztrakt és a figurális között. Reigl sajátos életműve mára világszerte elismerésre talált: lenyűgöző vásznait a legszámottevőbb múzeumok őrzik.

Előző hír Következő hír

Hírek

Madame Tussauds Budapest

Sztárok a Palazzo Dorottyában

Tovább

Őszi szabadtéri programok - magyarországi kalandparkok

Számtalan kültéri program hívogat bennünket - lépj ki a komfortzónádból!

Tovább

Novemberi könyvajánló

A természeti csodáktól az ökotudatosságig

Tovább

Vadász utcai sportközpont nyílik

Hamarosan nyílik Budapest új sportközpontja, karnyújtásnyira a Bank Centertől.

Tovább