Az advent szó a latin „Adventus Domini” kifejezésre utal, ami annyit jelent: az Úr érkezése, az Úr eljövetele. Szent várakozás ez, ami megelőzi a Messiás, a Megváltó érkezését. Várakozunk négy héten át azért, hogy karácsony titka megérjen bennünk, hogy méltó módon tudjuk befogadni a gyermekként közénk érkező Istent, az Élet Urát.

Az ókorban, amikor az uralkodó meglátogatott egy várost, arra a város méltóképpen felkészült. Időnként még utat is kellett készíteni, hogy a király könnyebben tudja megközelíteni a várost, amit megfelelő díszbe öltöztettek.

Amikor a Királyok Királyának érkezését várjuk, akkor nemcsak környezetünket, házainkat, hanem szívünket és emberi kapcsolatainkat is rendbe szeretnénk tenni.

Az adventi időszak, ami egyben az esztendő utolsó hónapja is, lehetőség, hogy felkészüljünk egy találkozásra, megnyissuk lelkünket az érkező Isten befogadására. 

Ezekben a hetekben megpróbálunk a lényegre figyelni, a lelkünket előtérbe helyezni.

Advent, ahogy a neve is mutatja, a felkészülés időszaka: nap, mint nap fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy kinek az eljövetelére várunk? Törődünk-e azzal, hogy érkezik hozzánk Valaki, aki meg akarja újítani az életünket?

Isten megjelent testben, de a lélek által jelen akar lenni az életünkben, arra vár, hogy megnyissuk neki a szívünket.

Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. Jelenések 3:20

Kívánjuk, hogy ebben az évben is, az adventi időszak végén, gyermeki hittel tudjuk elmondani karácsony éjszakáján: Emmanuel, Velünk az Isten!